Kövess minket a Facebook-on is!
 
Magyar English Deutsch
Főldal Honlaptérkép E-mail  
frissítve: 2018-11-22
A  A  A
 

Mindennapi Bajnokaink

Untitled Document 1. Kategória: „Hogyan lettem a Mindennapok Bajnoka”
[Albert Orsolya] [Baksa Mátyás] [Bartalisné Nagy Szilvia] [Bartók Emese] [Ördög Katalin] [Raffai Márk] [Vígné Romsics Beáta]
2. Kategória: „Hogyan tudtam legyőzni a leendő bajnokok körül tornyosuló nehézségeket”
[Fogarasi-Grenczer Andrea] [Gyöngy-Murányi Zsuzsanna] [Lakóné Oláh Anita] [Lohr Mercedes] [Molnárné Bakó Andrea] [Sereg Ingrid] [Dr. Oross Veronika]
3. Kategória: „Hogyan tudtam támogatni a leendő bajnokokat”
[Hibbey Kinga]



Dr. Oross Veronika

Legfontosabb gondolat, amit a mi esetünkben felmerülő nehézség kapcsán kiemelnék az, hogy tapasztalataim szerint létezik olyan, hogy a szakértelem emberséggel, őszinte kedvességgel és tapintattal párosul. Ezek a tulajdonságok, függetlenek a körülményektől, mert belülről fakadnak. Ikergyermekeimnek születésekor nem egy ilyen emberrel találkoztam kezdve a szülészorvostól a Cerny Mentő dolgozóin át a Semmelweis Egyetem I.Gyermekklinika Koraszülött Osztályának több orvosáig. Levente és Olivér ma boldog, négy gyermekes családban növögetnek. Egészségesek, mosolygósak és rengeteg puszit adnak és kapnak!

Honnan indult - milyen utat járt be mostanáig?

2014. november 6-án életem legboldogabb napjainak száma határozottan gyarapodott. Csodálatos 9 hónap után, a 37. héten, természetes úton megszülettek ikreink, Levente és Olivér, a 8 éves Virág, a 6 éves Bence és szülei legnagyobb örömére. Orvosom, a Kútvölgyi Klinika kiváló szülészorvosa terhességem első pillanatától a természetes szülésre készített, és mikor a 37. héten, az ultrahang felvételen kevés magzatvizet észleltek, burkot repesztettek és beindították a szülést. 4 és fél óra vajúdás után megszületett Levente 2190 grammal, majd 5 perccel később Olivér 2850 grammal. A kórházban csodánkra jártak, hiszen császármetszésre nem volt szükség, és a babák szépek, élénkek és egészségesek voltak. Ikrek esetében a 37. hét már jó időnek számít, de mivel koraszülöttek voltak kitüntetett figyelemben volt részünk. A kórházban minden csodálatos volt, a 4. nap csomagoltunk, hogy végre indulunk haza a nagyokhoz. Mielőtt útra keltünk a kórház gyermekorvosa megvizsgálta a babákat és megállapította, hogy Olivérnek hyperviscositas szindrómája van ezért őt át kell vinni a Semmelweis Egyetem I. Klinikájának Koraszülött Osztályára. Természetesen hideg zuhanyként ért a hír és borzasztóan megijedtünk. Rögtön a legrosszabbra gondolva attól féltünk, Olivérnél a felhalmozódott vörös vérsejtek trombózist okoznak. Rövid várakozás után megérkezett a Cerny Mentő és két munkatársuk. Mosolyogva beléptek és realizálták, hogy itt bizony két baba van. Megvitatták egymás között és persze velem is, hogy a babákat nem kéne elválasztani egymástól hiszen a gyerekek érdeke az, hogy továbbra is együtt maradjanak úgy ahogy a pocakomban is voltak. Azóta is gyakran érnek egymáshoz, fogják meg egymás kezét stb... A két picit lefényképezték, ezzel is azt sugallták felém (kimondatlanul), hogy minden rendben lesz, hiszen nagy baj nem lehet, ha még fotózásra is van időnk. Ez a kép az óta a babanaplónkban előkelő helyen szerepel. Utazásunk a Kútvölgyi Klinikáról a Semmelweis Egyetem I.Gyermekklinikájára nagyon visszafogottan és tapintatosan telt. Nagyon imponáló volt, hogy a mentősök maguktól nem vigasztaltak, de minden kérdésemre készséggel és őszintén válaszoltak. Életemben először ültem mentőben, tele aggodalommal és féltéssel, de határozottan oldották bennem a feszültséget, és amit biztosan éreztem, hogy ez nem szándékos és tanult feladat részükről, hanem személyiségükből fakadó emberség. Miután beérkeztünk a Klinikára ugyan ezt a törődést, szakértelmet és tapintatot tapasztaltuk. Nem volt könnyű a babákat ott hagyni a kórházban, és hazamenni a nagyokhoz úgy, hogy anyát és a babákat teljes izgalomban várták, helyette pedig az üres kiságyat nézhettük mindannyian. Első két gyermekemnél soha nem kellett lefejnem az anyatejet, pedig mindkettőjüket egy éves korukig szoptattam, így bevallom csorgó könnyeim mellett először még a kézi fejőt összeszerelni sem tudtam. Olivért és Leventét másnap reggel amilyen korán csak lehetett meglátogattuk, és persze boldogan vittük nekik az anyatejet. Egy éjszaka után Olivér állapota sokat javult és mikor megláttuk őket az inkubátorban, két cumizó, békés csöppséget találtunk. Olivértől nehezen tudtak vért venni, sokat kellett szurkálni, amit nagyon megszenvedett. A babák jó kezekben voltak kedvességet, figyelmet, törődést kaptak. Ma már csodálatos 18 hónapos mosolygós fiúk, akik sikongatva rohannak a bátyjuk és nővérük karjaiba, mikor hazajönnek az iskolából. Drága imádni való csirkefogók. Köszönjük mindenkinek, aki segített a Leventének és Olivérnek és persze így az egész Szitka családnak!




Untitled Document 1. Kategória: „Hogyan lettem a Mindennapok Bajnoka”
[Albert Orsolya] [Baksa Mátyás] [Bartalisné Nagy Szilvia] [Bartók Emese] [Ördög Katalin] [Raffai Márk] [Vígné Romsics Beáta]
2. Kategória: „Hogyan tudtam legyőzni a leendő bajnokok körül tornyosuló nehézségeket”
[Fogarasi-Grenczer Andrea] [Gyöngy-Murányi Zsuzsanna] [Lakóné Oláh Anita] [Lohr Mercedes] [Molnárné Bakó Andrea] [Sereg Ingrid] [Dr. Oross Veronika]
3. Kategória: „Hogyan tudtam támogatni a leendő bajnokokat”
[Hibbey Kinga]
Vissza A lap tetejére
 
   
 
© Peter Cerny Alapítvány a Beteg Koraszülöttek Gyógyításáért Készítette: Visualia